| Magamról: | Van úgy,hogy találkozunk valakivel,talán sosem láttuk addig,de ahogy rápillantunk,érdekel,mielőtt egy szót is váltottunk volna.
Annyi emberrel találkozunk az életben,de csupán néhány gyakorol nagy hatást szívünkre és lelkünkre.Ők azok,akik kitöltik gondolatainkat,s akik mindig fontosak maradnak számunkra.
,,Tudom,hogy nem jössz mégis jó várni,hazudni kell a szívnek,hogy ne tudjon fájni.Nem mondom azt,hogy szeress,azt sem,hogy gondolj Rám.ha a szíved nem mondja én hiába mondanám"
Az álmunk útjain eljutok hozzád,ilyenkor úgy érzem itt vagy velem,megszűnik a távolság.Oly messze vagy,de mégis nagyon közel,képzelet szárnyán magasban elrepülsz velem.Csak ne ébressz fel ha nagyon fáj,hogy búcsú nélkül itt hagytál.Egy boldog pillanat nekem is jár,csendben ölelj,hadd álmodjak veled.
Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal a réten át;
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni sem mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok… és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyült volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden igérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait. |
