| Magamról: | Ha már megtanultunk szeretni másokat , képesek vagyunk a feltétel nélküli kivetítésére is! A ma megszerzett bölcsességgel holnap másoknak is tudunk őszintén adni! De ami talán nehezebb, a szeretetet tiszta szívvel elfogadni! Felkelsz, és arcodra egy mosolyt festesz ez is kell a mindennapos jelmezedhez, milyen szép vagy......Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz, nem szeretsz és nem remélsz.... Ugye nem félsz?
„A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.
Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.\\\"
Minden ember hajlamos mást elitéléni,
Természetes, hisz a legkönnyebb megoldás így élni.
Félni önnmagunktól egész életünkben,
és mást megbántani saját félelmünkben.
Más szemében szálkát magadéban gerendát,
nem látod, vak vagy téged senki se vert át,
Magad csapod be, sorozatos hibák miket,
vétesz másk ellen értelmetlen viták.
Végig kísérnek az egész életeden,
csak siránkozni tudsz, mondva csinált sérelmeken.
Érzelmeken lovagolsz, pedig azt sem tudod mit jelent,
Kineveted ki szeret és tiszteled a szívtelent.
Hitetlen vagy az én szótáramban gyáva,
cimszó alatt élsz, saját világodba zárva.
Vágysz egy jobbra, de megsem próbálsz kitörni,
sajnálod magad, ez energiád felörli.
Mindig más a hibás és te vagy aki szenved,
csak neked van igazad a másik az ki enged.
Tenned kéne valamit és erősnek lenned,
mert már azok is leszarnak akik hittek benned.
Vajon miért ütközöl, mindig saját elveidbe?
Vajon miért buksz bele nagyratörő terveidbe?
Az indok mindig, hogy: te vagy ilyen szerencsétlen,
az életpontja helyett, ezért maradsz fedezékben.
Harcolj (harcolj) mert e nélkül nem győzhetsz,
mint ahogy sebesség nélkül sem előzhetsz.
Hátba döfhetsz, de késed nem fog rajtam,
a magadfajták ellen erős páncélt kaptam.
Én segítettem magamon, hogy céljaim elérjem,
és igy fogadom, hogy mátol nem lesz soha szégyen.
Az ha segítség kell kérek, de ha engem kérnek adok!
Én nem leszek olyan mint Te, akkor inkább meg is halok.
A hátam mögött beszélsz, mert mindíg mögöttem jársz,
nem vagy képes arra, amit mástól elvársz.
Elszállsz, egyből ha valaki megdicsér,
de te magad sem tudod hogy az életed mit ér.
A hazugság és az igazságtalanság. Ez a két dolog, ami nagyon tud idegesíteni.
Gyűlölöm, mikor teljesen hülyének nézve, a szemembe hazudnak.
És nem bírom elviselni, ha igazságtalanul bántanak valakit. Nem csak saját magamról beszélek. Ugyanúgy fel tudok háborodni azon is, amikor egy vadidegen embert igazságtalanul bántanak.
Nem szeretem a képmutatást, és a gerinctelen embereket. Akik nem merik a szemedbe mondani a véleményüket… inkább a hátad mögött fúrnak! A gyomrom forog az ilyenektől.
Ja, és a gyáva embereket sem szeretem. Azokat, akik inkább megfutamodnak a problémák elől, vagy nem merik vállalni a saját véleményüket, csak akkor, ha már hátat fordítottál neki.
|
